Amikor tehetem, biciklivel megyek dolgozni. Szerencsére elég sokszor tehetem. Évekkel ezelőtt ez azzal járt, hogy nagyon gyakran kellett cserélnem a farmereimet: még teljesen jó állapotban voltak, csak a tökömnél lyukadtak ki a sok bringázás miatt. Mint minden jónak, ennek is fájdalmasan vége…

Még a Dobó Katicában laktunk albérletben, ott elromlott a villanybojler. A régi Hajdút egy no-name kínaira cseréltette Feri, akitől a lakást béreltük. Az új bojlerrel nem igazán értettük egymást: sehogy sem tudtam beállítani a zuhanyzóvíz hőmérsékletét. – Le van szarva, nem érek rá ezzel szórakozni…

– Négyezer forintot én nem fizetek a buszra! - háborodtam fel, de Földi már kiment a titkárságról. – Inkább megyek stoppal! - Andor egyetértően bólogatott.– Úgysincs már hely a buszon... - nyugtatott a titkárnő. Kivett egy listát egy dossziéból, felírta a nevünket, majd visszatette.– Jövő vasárnap…

– Csúnya dolog az utolsó tésztát elvenni a tányérról! Mit gondolnak rólam, hogyan neveltelek? – baszott le sokadszorra Édesanyám, ezúttal hazafele keresztanyámtól, ahol az utolsó fantás süteményt is sikerült eltüntetni a kínálótányérról. Akkor még nem tudta, hogy a kamrában a tepsiből is kiettük…