Lehel négy és fél éves. Pár perce ezt az esti mesét költötte:
A sündisznó és a katicabogár
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy sündisznó és egy katicabogár. Ők nagyon jó barátok voltak. Együtt játszottak, együtt énekeltek. De egyszer a sündisznó meghalt. Nagyon szomorú lett a katicabogár. De egyszer azt gondolta, hogy felrepül az égbe. És repült, repült, repült... Nagyon sokat repült, amíg megérkezett fel az égbe. Ott aztán megkereste a sündisznót. És megtalálta. Nagyon örült a katicabogár, hogy végre megtalálta a barátját. De a sündisznó nem tudott beszélni. A katicabogár azt választotta, hogy visszarepült le az égből.
- Ó, nekem nem is kell többet ilyen barát! - mondta a katicabogár és keresett magának egy katicabogát feleséget. Azt feleségül vette és született neki kettő kis gyerekük. A katicabogár nagyon örült, hogy két szép kis sündisznógyerekük született. Nagyon szerette őket.
De azt mondták a sündisznógyerekek, hogy menjenek el a karácsonyi piacra, és vegyenek egy szép nagy karácsonyfát, mert épp Karácsony volt, amikor megszülettek. És el is mentek, a katicabogár, a felesége és a két kis sündisznó. És vettek egy karácsonyfát. Aztán elmentek a vásárba, és vettek egy autót. De mire hazaértek, otthon már két egyforma autó várta őket a karácsonyfa alatt. Nagyon megörültek a sündisznógyerekek, ás boldogan játszottak.
Azóta is élnek, ha meg nem haltak.
