Amerikai rendőr 1: Ocean City

Éjfél előtt még akkor sem zártunk, amikor zuhogott az eső és senki sem mászkált a sétányon. Aznap szép idő volt, még egy órakor is sorban álltak a karamellás popcorn-ért. Háromnegyed kettő volt, mire felpattantam a bringámra. Kihalt volt az utca, csendesen pillogtak sárgán a forgalmi lámpák. A járdán kanyarogtam ráérősen, fülemen a nemrég vásárolt walkman:
– "Hai să emigrăm în America! Hai să emigrăm în America-ca-ca..." - énekelte a Vama Veche az alkalomhoz illő dalt. Nem siettem, másnap kettőre kellett csak bemennem.
Kék fény villogására leblokkoltam. Gyorsan lekaptam a fülhallgatót és ijedten meredtem a mögöttem szirénázó rendőrautóra. Harminc körüli szőke rendőr vezette, ráérősen mellém húzott, leállított a szirénát, csak a villogó fényeket hagyta bekapcsolva. 
– Jó estét, minden rendben? - köszönt rám mosolyogva. Erre nem voltam felkészülve, meglepetten bámultam rá.
– Ittál, kábítószert fogyasztottál? - kérdezte ugyanolyan derűsen.
– Ööö... izé, jó estét. Nem, nem ittam. Most jövök a munkahelyemről, a Dolle's-ból - mutattam hátra, de rögtön rá is jöttem, hogy hiába, hiszen én kapcsoltam ki a neonreklámot, a sötétben nem lehetett már látni.
– Ok, rendben. Tudod, miért állítottalak meg?
– Nem szabad bringázni a járdán?
– Azt szabad, de nem szabad fülhallgatóval bringázni. - vett elő egy füzetet.
– Sajnálom, nem tudtam... - szomorodtam el, s azon tűnődtem, mennyibe fog ez nekem kerülni.
– Név? Hor... micsoda? Betűzd kérlek... H-O-R - sokszor kellett angolul lebetűznöm a nevem az elmúlt három hónapban, már simán ment az éjcs-ou-ár-ví-éj-thi-éjcs és a többi.
– Így? - mutatta. Bólintással nyugtáztam. A cím már könnyen ment. Iratokat nem kért, kezdtem fellélegezni.
– Kapsz egy figyelmeztetést, máskor ne használj fülest bringázás közben, rendben? - nyújtotta át a cédulát.
– Értettem, köszönöm! - tettem el óvatosan a papírt. Majd jó lesz otthon, mutogatni a kocsmában, hogy nekem ilyen is van.
– Hát jó éjt, hazakísérlek - ült vissza az autóba.
– Jó éjt! - pattantam nyeregbe. Öt percnyire voltam az albérlettől, végig a nyomomban volt, bekapcsolt villogókkal. Megvárt, míg lekötöm a bringámat. Előkotortam a kulcsomat, kinyitottam az ajtót, intettem a rendőrnek. Ő vijjogot egyet a szirénával, intett, majd kikapcsolta fényeket, és lassan tovagördült.
Lakótársaim közül még páran ébren voltak, csodálkozva kérdezték, mi történt?