1998-ban a paksi atomerőmű nagyon unalmas hely volt, még akkor is, ha az ember csak egy hónapig volt ott. Az informatikai szakosztályon, ahova engem beosztottak, túlképzett emberek unatkoztak naphosszat, rendszergazda is csak PHD-vel lehetett ott az ember. A csendet és lábszagot megunva sikerült elbóklászni egész a turbinateremig, ahonnan gyorsan ki is mentem: akkora volt a zaj! Ajtón kívül is csak kézzel-lábbal tudta egy segítőkész emberke elmagyarázni, hogy azok a zöld kis gumicukorka-szerűségek abban az átlátszó műanyagdobozban az ajtó mellett, azok bizony füldugók. A zaj miatt nem tudtam volna vele megértetni, hogy én erdélyi vagyok, és rendes családban nevelkedtem, hát csak néztem bambán. Erre hallhatatlan segítőm saját füléből kihúzott egy olyan kis zöld izét, orrom alá dugta, majd szépen összenyomkodta, mint óvódás a taknyot, és visszadugta a fülébe!
- Aha, füldugó - formáltam némán a szavakat.
- Fül-du-gó, fül-du-gó! - tátogott vissza segítőkészen jóakaróm, intett, s távozott.
Elvettem hát egy füldugót, idegenkedve nyomkodtam egy darabig: szép gömbölyű pufi alakját sikerült szárított gilisztává tömörítenem. Így szépen befért a fülembe, és éreztem, hogy ott tágulásnak indult: minél jobban kitöltötte a dobhártyám előtt a teret, annál csendesebb lett a világ... Amíg újból be nem léptem a turbinaterembe! Annyit ért, mint halott faszán a borogatás- mondta volna Apjáé, de ő akkor nem volt ott.
No, hát így ismerkedtem meg a füldugóval. Mivel akkoriban az atomerőmű működési alapelve az volt, hogy ami pénzt nem tudnak elkölteni, azt elveszik tőlük, a szakmai gyakorlatnak nevezett luxusnyaralásból - szállás saját apartmanban, kétnaponta kirándulás Pécsre, Ópusztaszerre, Mohácsra, Szegedre, Budapestre, Bajára, hétfogásos vacsorák cigány-muzsikával, egy hét Balatonfüreden, az erőmű nyaralójában, még egy napfogyatkozást is összehoztak nekem és mindezért még fizettek is, az akkor átlagfizetés másfél-kétszeresét... - szóval a szakmai gyakorlatról többek között ötszáz darab füldugóval eresztettek útnak kedves vendéglátóim. Mivel akkoriban meglehetősen csendes helyen laktam, menőzésen kívül másra nemigen tudtam használni azt a rengeteg füldugót. Összenyomtam, letettem magam elé, majd néztem, ahogy kidagad, mint OB a sörösüvegben. Egyedül Erzsi néném járt jól, mert mióta ajándékoztam neki pár darabot, azóta a férje nem panaszkodott a horkolásra, s így hát mindketten nyugodtan aludhattak.
Attila komám is nagyban utazik, legalábbis ami a füldugókat illeti. Kb. két éve egy drogériában akciós volt a füldugó: másfél liter füldugó (ezer darab) majdnem ingyen! Oda is pakolt egy füldugós bödönt a futószalagra... a terhességi teszt mellé, amiért leküldte a felesége. Hát a kasszásnő lefordult a székről a röhögéstől!
- Fiatalember, ez nem így működik! - fuldokolt, könnyeit nyelve. Mit gondol, egy ennyivel megússza, ha jön a baba?!
Nemrég Attiláéknál vendégeskedtünk, no, hát ők elég zajos helyen laknak, első este, lefekvés: félórányi forgolódás után kibotorkálok a fürdőszobába a már említett füldugós bödönhöz, szerintem kilencszáz kilencven darab még benn volt. Reggel említem is Attilának, hogy jó lenne csak addig is élni, amíg a füldugói kitartanak:
- Ja, igen, de vegyél nyugodtan belőle, ha szükséged van rá!
- Hát az éjszaka szükségem volt rá, köszi... De nyugi, már visszatettem!
